Dr. Alföldi László emlékére

Alföldi Laci emlékére

Fantasztikusan jó ember és jó segítőkész orvos volt.
A csend nagy barátja ment el.

Pár gondolat emlékére:
„A halál nem probléma,hanem misztérium. A problémának létezik logikus és ésszerű megoldása. A misztérium a szív és intuició világához tartozik.”
„A halál ugyanakkor botránynak tűnik az élet lüktetésével szemben. Arra lettünk teremtve, hogy éljünk, nem pedig arra, hogy meghaljunk! De akkor miért halunk meg?”
„Azért halunk meg, mert még nem váltunk eggyé önmagunkkal,a másik emberrel, még nem váltunk eggyé a világegyetemmel, még nem váltunk eggyé Istennel (aki maga a szeretet)
A halálban ugyanis megszületünk önmagunk, a másik ember, a világ és Isten a tökéletes szeretet számára.”
„ A földbe esett búzaszem elhal, hogy nőjön a búza: mindez egyszerre halál és életfolyamat. ha így tekintünk a halálra , nem kell elborzadnunk tőle. A hit különösen megerősíti, amit a természet fennen hirdet”
„A hit visszaadja a derűlátást, örömet a reménységet, ezzel a látásmóddal, a halált megfoszthatjuk a hozzátapadt mítoszoktól, leránthatjuk álarcát, mi magunk megszabadulunk a hozzá kapcsolódó félelmektől és szorongástól.”
„A puszta tény, hogy élek, gondolkodom cselekszem, magában foglalja, hogy a létnek van értelme, és egy végső cél felé halad. E cél híján az élet lendülete, már csírájában megtörne. És minthogy életem határai között e célt mégsem érem el, feltételeznem kell egy másik életet, amely egy másik napon megkoronázza ezt a szakadatlan törekvésemet.
Az ember kristálytisztán érzi, hogy nem tűnhet el teljesen örökre. Felfoghatatlan, hogy az a szeretet, azok az érzések, gondolatok kapcsolatok álmok tervek amelyeket magamban hordozok egyszer csak semmibe végződjenek. Ez nem racionális, hanem egzisztenciális bizonyossàg. A feltámadás a reménységre, szükségletre érkező válasz. Annak lehetőségét kínálja, hogy végre önmagunk lehessünk. A feltámadottság állapota nem lenne a teljesség állapota, ha nem volna képes megismételni a létünk legszebb pillanatait is. A mennyországban megismétlődnek életünk legszebb pillanatai.
 Az ima eredménye az életöröm, mosoly harmonikus kapcsolat a világgal, a többi emberrel, önmagunkkal, az Istennel. Ez a lelki fiatalság állapota, ami előképét adja annak , amit a feltámadottság állapotában fogunk megélni.
Hézag szakadék van  a jelenlegi és jövőben testünk között. És ez csak mélyül öregedéssel, betegségekkel. A hanyatlást sokan úgy élik meg, mint támadást az élethez való jog ellen. A feltámadt testünk egyszerre fog hasonlítani a megszokottra, és különbözni tőle, úgy mint Krisztusé, akit először alig ismernek fel a tanítványok.
A bűn az egység megtörése az ember szakítása belső önmagával, amely egész lényét kibillenti. Ami bűn az nem azért rossz , mert Isten tiltja, hanem mert lealacsonyít, elpusztít, meghasonulunk önmagunkkal.
Nem a lélek hallhatatlanságában hiszünk (Platon), hanem a test feltámadásában.
A feltámadás a test visszavágója, amelyben felleli ifjúságát, erőteljességét, lendületét. helyreáll, amit nem tudtunk megélni korlátaink miatt. Annak a testnek amely élt, harcolt,szenvedett, hordozta a küzdelmek terhét ne lenne joga a ránk váró boldogsághoz?


P.H.Boulad S.J. A halálban ugyanis megszületünk (Jezsuita Kiadó 2017) (Mouris c’est naÎtre Montreal 2015) nyomán

Csókay András