Dr. Bobest Mátyás emlékére

Bobest Mátyás emlékére (1940-2019)

Bobest Mátyás 2019. májusában, 79 éves korában, türelemmel viselt betegség következtében hunyt el.

Budapesten született, gyermekkorát az ostromlott fővárosban majd később Veszprémben töltötte. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, és érettségizett 1958-ban. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE) szerzett általános orvosi diplomát 1964-ben, ahol számos iskolateremtő professzor oktatta, köztük Romhányi György és Környey István, akik élete során példaképül szolgáltak.

 

A diploma megszerzését követően a POTE Igazságügyi Orvostani Intézetében dolgozott négy évig, majd megtiszteltetésnek számító gyakornoki állást kapott a Környey István vezette Ideg-és Elmegyógyászati Klinikán, ahol az idegsebészet is helyet kapott. Környey prof. a neurológiai képzés során nagy hangsúlyt fektetett a neuropatológiára, amely Bobest Mátyás szemléletét pályája során alapvetően befolyásolta. A neurológiai szakvizsga megszerzését és az Idegsebészeti Klinika önállóvá válását követően (1972) teljes energiájával az idegsebészet felé fordult. Mestere és főnöke, az innovatív és keménykezű Mérei F. Tibor mellett egy széles látókörű, határozott és “harcedzett” idegsebésszé vált, aki a szakmai problémákat szakszerűen és gondosan megoldotta. Pécsi évei alatt, kezdetben az akkor újdonságnak számító echo-encephalographiával foglalkozott, majd figyelme a koponya-bázis sebészet, hypophysis daganatok, koponya-alapi törések speciális ellátása felé irányult. Az 1970-es évek második felében 1 évet a duisburgi Idegsebészeti Klinikán töltött, ahol lehetősége volt a német idegsebészeti szemléletet elsajátítani, valamint az akkor felfutóban lévő nyaki gerinc degeneratív betegségeit célzó elülső beavatkozások terén is nagy gyakorlatot szerzett.

1980-ban a Vas megyei Markusovszky Kórház egy önálló idegsebészeti osztályt hozott létre, amelynek vezetésére felkérték Bobest Mátyás egyetemi adjunktust. A felkérésnek örömest tett eleget, és hamarosan egy ütőképes orvos csapatot (Alpár Balázs, Réthly András, Szabó János, Baranyi Miklós) és egy nagyszerű nővérgárdát (osztályvezető főnővér: Peitli Ottóné, Zsuzsa) alakított ki. Kiemelten foglalkozott azzal, hogy a társszakmákkal jó legyen az együttműködés, ezáltal a betegutakat kiszélesítette, a műtéti palettát színesebbé tette. Kitűnő szakmai kapcsolat alakult ki gyermekgyógyászokkal, fül-orr-gégészekkel, szemészekkel, radiológusokkal és neurológusokkal. A rutin idegsebészeti beavatkozások mellé bekerültek a nagy felkészültséget igénylő transnasalis-transsphenoidealis hypophysis, az orbitát érintő és gyermek idegsebészeti műtétek. A gerincfolyamatok diagnosztikájában akkor újdonságnak számító C. I-II. lateralis punctión keresztül végzett myelographiat az országban az elsők között vezette be. A neurológusokkal közösen tartott folyóirat referátumok és “agyszeánszok” (neuropatológiai megbeszélések) a folyamatos tanulást és továbbképzést szolgálták. (Ez utóbbiak megszervezésében jó partnerekre talált a Környey-féle neuropatológiai szemlélettel “megfertőzött” neurológusokban, mint Baltavári László és utódja Garzuly Ferenc.) A szombathelyi idegsebészet pár éven belül országosan elismert idegsebészeti centrummá vált, amit a szakma Bobest Mátyás idegsebészeti szakmai szervezetek vezetőségi tagjainak sorába választása is bizonyított.

A munkájában igényes és lelkiismeretes volt, amit minden munkatársától is elvárt. Addig, amíg beosztottjai nem tudták azt az ellátási szintet nyújtani, amit ő kívánatosnak tartott, hosszabb ideig nem hagyta el Szombathelyt, így az első négy évben szabadságra sem ment. Munkája során mind elméleti, mind gyakorlati tudását megosztotta mindenkivel, tanult és tanított, dicsért és kritikus volt.

Úgy vélte, egy megyei kórházban olyan klinikai kutatásokat kell végezni, amelyhez bőven van beteganyag, ezért a KFKI kísérletes MRI laborjával együttműködve a porckorongok degenerációjának in vitro MRI vizsgálatával foglalkozott akkor, amikor az MR diagnosztika még nem volt elérhető. A probléma további kutatásában a porcos határlemez scanning elektronmikroszkópos vizsgálata szerepelt.

Bobest Mátyás 23 éves osztályvezetői működése során (1980-2003) számos idegsebészt indított el szakmai útján, még több kollégát képzett tovább, tanított alázatra a szakma, a segítő szakszemélyzet és nem utolsósorban a betegek iránt.

Munkáját a Markusovszky Kórház és Vas Megye is nagyra becsülte és elismerte: 2005-ben a Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Egészségügyi Tagozata kitüntetést, 2010-ben a Vas Megye Közgyűlése Elnökének Emlékplakettjét és a Kórház Pető Ernő emlékérmét kapta.

Bobest Mátyás halálával olyan idegsebész távozott közülünk, aki szemtanúja és aktív résztvevője volt a magyarországi idegsebészet önállóvá válásának, a mikrosebészet elterjedésének és a neuroradiológiai diagnosztika paradigma váltásának. Személyisége, felkészültsége, vezetői képessége által egy szakmailag európai szinten működő Idegsebészeti Osztályt hozott létre Szombathelyen.

Az Osztály fennállásának harmadik évfordulóján rendezett idegsebészeti tudományos szimpóziumra korábbi főnökét Mérei F. Tibort hívta díszvendégül, aki köszöntőjében Bobest Mátyás munkájának elismeréséül Ady Endre: A tűz csiholója című verséből idézett. Most ezzel az idézettel búcsúzunk Tőle.

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”

Dr. Kuncz Adám